Naponta lehetne írni olyan sajnálatos eseményről, amikor valakit utolsó útjára kísérnek a családtagjai, barátai, ismerősei. Hogy én most mégis írok egy ilyen szertartásról, az azzal magyarázható, hogy olyan temetésen vettem részt, ahol semmi különös nem történt. Igen. Nem tévedés! Semmi különös nem történt.
Mindjárt magyarázom ezt a furcsa indokot:

Egy cigány és nem roma! férfiú temetésén voltam. Rajtam kívül még nagyon sokan a városunk "magyar" és "nem magyar" - jegyzem, ebben az esetben ezek a kifejezések teljesen hülyeségek - lakói közül. A pontos kifejezés az, hogy a város lakói és elöljárói tették tiszteletüket egy olyan férfi előtt, aki ezt a tiszteletet kiérdemelte életében. A gyógyíthatatlan betegségben elhunyt ember, életében egyszerű, tiszteletre méltó életet élt, sok barátot szerezve magának, tehát nem csoda, hogy sokan vettek részt a szertartáson. Egy volt a város lakói közül, akik tettek is a városért valamit.

Miért érdekes ez? Azért, mert manapság, ha cigányok temetéséről van szó, a médiában, az interneten, gúnyos felhanggal jelennek meg olyan fotók és kommentárok, amelyek arról tanúskodnak, hogy a feltűnősködés magas fokán zajlik a temetés. Bezzeg itt!
Egyszerű, katolikus szertartású temetés volt, ahol mindenki néma csendben, együttérzéssel hallgatta a pap beszédét, és a külsőségekben is szolid elegancia jelezte, hogy egy jómódú ember családja búcsúzik a szerettétől. Semmi különcködés, semmi fakszni. Ahogy annak kell is lenni. Igen.
És hogy miért is írtam erről? Mert tök nem érdekes, hogy milyen származású valaki, ha tisztességesen él, akkor halálában is tisztességes elbírálást kap. Mindenki, aki ismerte, megadja neki a végső tiszteletet.

Nyugodtan lehet példának állítani mások számára ezt az eljárást, mert megérdemli a család, akik különös figyelmet fordítottak arra, hogy ne egy show-műsor szerű bohóckodás legyen a temetésből, demonstrálva valamit, amit nem is kell demonstrálni.
Ahol részt vettem, egy temetés volt, a szó legnemesebb értelmében.
Őszinte szívvel kívánok részvétet a család minden tagjának. Kyrkee

Szerző: Kyrkee  2011.05.07. 11:20 2 komment

A minap mesélte egy ismerősöm, hogy az unokatesója panaszkodott neki amiatt, hogy az utóbbi hónapokban már csak fél fizetést kap.

Az ominózus unokatesó tanító, az ország északeleti felén él, egy kis faluban. A falu lakossága nagy részben olyan összetételű, amely miatt nagyon sok EU-s pályázatot tudnak írni - és megnyerni. Ennek köszönhetően, az iskolában halomnyi szupermodern táblagép, számítógép, ilyen gép, olyan gép van.

 Akik dolgoznak ezekkel, azok viszont nem kapnak fizetést rendesen, mert a helyi önkormányzat nem tud fizetni nekik, hisz ők a fenntartók. Mitöbb, mivel kevesen vannak a pedagógusok, ezért sok a túlórájuk is, amiért egy vasat sem kapnak. A rendes munkájukért meg fél fizetést, miközben dőzsölnek a pályázati pénzekben.

Ilyen ellentmondás, egyszerűen elképesztő! Hogy történhet ilyen? Miért nincs olyan pályázat, amely az iskolában dolgozó pedagógusok bérére is kiterjedne?

Azt mindenki érti, hogy bizonyos pályázatok pénzei, csak bizonyos dolgokra fordíthatóak. Ez rendben is van. És a megélhetés? Az smafu? Arra hogy hogy nincs pénz?
Ilyen, és ehhez hasonló eset nem ritka manapság az ország keleti felén sajnos.

Nem értem a mai világot! Pontosabban: Nem akarom megérteni a mai világot! Nem tartom normálisnak ezt a helyzetet. A "nemzet napszámosai" kifejezés, amivel valaha illették a pedagógusokat, már nem állja meg a helyét, hisz a napszámos is kapott pénzt a munkájáért. Ma milyen jelző a reális? Rabszolga? Ők dolgoztak ingyen.

Szomorú a világ!

Kyrkee

Szerző: Kyrkee  2011.03.17. 18:23 Szólj hozzá!

Címkék: pályázatok munka ingyen pedagógus eu s

Na, igen. A kérdésre egyszerű választ lehet adni: Fog egy manust, elcibálja a házasságkötő terembe, ott se perc alatt megkapja a hivatalos okiratokat, aztán hazarángatja a delikvenst, bedönti az ágyba - vagy még oda se - percek múlva megkapja a kívánt fehérjemennyiséget, és kész. Van férje, pár hónap múlva lesz gyereke is. Ennyi.
Haha! Hahaha! Istenem! Mennyien kiegyeznének ezzel a formával a világban!
A körülöttem ismerős kategóriában lévő - tanult, diplomás, intelligens - nők nem tehetik meg ezt. Miért? Mert a fránya rendszer egyszerűen nem erre van kitalálva.
Szegények látástól vakulásig tanulnak, hogy megszerezzék a diplomát, aztán látástól vakulásig dolgoznak valami cégnél, aki minimálbérért szipolyozza ki őket, hogy megszerezzék a szükséges gyakorlati időt. Mire ez összejön, a reggeltől késő estig tartó munka után nem tudnak mást csinálni, mint beesni az ágyba - egyedül -, és másnap kezdik elölről, úgy, hogy ha akadna is valami barát, azzal képtelenség időpontot egyeztetni, még egy közös mozira se, nem hogy romantikus randevúra, mert a srác is hasonló tempóban dolgozik.
De, legyen olyan, hogy csak összejön egy laza kapcsolat, amiben a "Hol volt, hol nem volt ..." találkozások elvezetnek egy papír fecnihez is, amin pecsét jelzi, hogy egy pár lettek.

Lakás? Igen. Tízen-húszon milliós kölcsön, amit nagymama korában is fizethet, havi 80-90 ezer forintos részletekkel - mert svájci frank alapú hitelbe csábították bele.
Gyerek? Kizárt! Ha szülni megy, elveszti a munkáját, ami a biztos jövedelem ahhoz, hogy ezt a bazi hitelt fizesse. Ha mégis belemegy, akkor úszik a lakás, ami egyből azt a problémát vonja maga után, hogy akkor hova vigye a gyereket?

Komolyan mondom, hogy sajnálom azokat a fiatal nőket, akik ebben a cipőben vannak!
Egyszerűen érthetetlen számomra, hogy amikor úgy fogy az ország lakossága, mintha vizet locsolnánk a szitába, akkor miért nem gondolnak a fontos emberek arra, hogy az okos, intelligens nők is tudjanak gyermeket vállalni, és ne csak azok, akik az állam kegyeire bízzák a gyerek sorsát.

 

Szerző: Kyrkee  2011.02.15. 18:54 Szólj hozzá!

Minden normális ember az egész éves robot után pihenésre vágyik. Így vagyok ezzel én is. Csakhogy, én alapos megfontolás tárgyává teszem, hogy hol is töltsem el a szabadságomat.

1. Először is, eszem ágában sincs tengerpartra menni nyaralni, mert a pancsikázás közben állandóan tele menne a szám a sós vízzel. Fúj, de útálom! Meg az ember állandóan amiatt izgulhat, hogy valami vízalatti szörnyeteg épp a lábába harap. Hiányzik ez nekem, hogy állandó rettegésben teljen a nyaralásom?

2. Másodszor, azért nem megyek tengerpartra nyaralni, mert az időjósok is megmondják, hogy magas az UV-sugárzás, ami ugyebár bőrrákot okozhat. Mivel nem vagyok egy öngyilkosjelölt fajta, így eszem ágában sincs kitenni magam ilyen kockázatnak.

3. Hegyekbe azért nem megyek nyaralni, mert a fákról, bokrokról, fűről állandóan a kullancsok támadásától kellene tartani. Minden este azzal telne a jól megérdemelt pihenésem, hogy végig kurkásszam a testem a dögök után kutatva, mert azok nyilvánvalóan máris beássák magukat valahova a bőröm alá, amivel minden további nélkül egy agyhártyagyulladást, esetleg halált is kockáztatok. Kell az nekem? Kell az ördögnek, de nem nekem!

4. Sátorral sem megyek sehova nyaralni, mert akár borítékolni is lehet, hogy valami orkánt kifogok, ami az egész hóbelebanc cuccot elvinné, ha én nem védeném a testemmel. Azt meg ugyebár ki kellene kötni egy fához, hogy engem se vigyen el a szél. Amilyen szerencsém lenne, pont abba a fába csapna bele a villám, ami megint az egészségem rovására válna, hiszen kénytelen lennék idő előtt meghalni. Nem vagyok teljesen őrült, hogy ekkora bolondságot csináljak!

5. Tételezzük fel, hogy túlélném a villámcsapást valami isteni szerencse folytán, akkor még mindig ott lenne az, hogy a viharban gatyáig ázom, ami kész tüdőgyulladás lenne. Ha még jégeső is társul mindehhez, akkor meg csupa kék-zöld folt lennék. Na, hát én sokkal normálisabb vagyok, hogy ilyen macerának tegyem ki magam!

6. Sátorral azért sem megyek nyaralni, mert a kempingek állapota kész biológiai katasztrófával fenyeget. Amilyen a közfürdő és közvécé, ott az ember csak szabályos baktériumtenyészet - bázis lehet. Na, azt már nem! Én ugyan nem fogok semmilyen bacilusnak a házigazdája lenni! Nem hülyültem meg!

7. Szállodába azért nem megyek, mert a szomszéd szobában alvó orrsövény-ferdeséggel küszködő egyén horkolását kellene hallgatnom, amitől én hogyan is pihennék, amikor azért mentem volna elvileg oda?

8. Szállodába azért sem megyek, mert mindig lábujjhegyen kellene közlekedni, hogy mások pihenését ne zavarjam. Mivel nem vagyok egy baletttáncos, kell a tályognak az, hogy ilyen lábizom gyakorlatot kelljen csinálnom.

9. Azért meg pláne nem megyek nyaralni máshova, mert a reggeli tejeskávém íze tuti, hogy egészen más lenne, mint amit én megszoktam. Márpedig, az olyan alap, amivel az egész napom hangulata meg van határozva. Hiányzik az nekem, hogy egész idő alatt csak az én jó, finom kis tejeskávém járjon az eszemben, ahelyett, hogy a különféle érdekes látnivalókat szemlélném? Az egész nyaralás kész csőd lenne!

10. Tulajdonképpen, ha jól megnézem, ezeket mind képeslennék elviselni, ha nagyon akarnám, de minek tegyek erőszakot magamon? Mivel egy lyukas vasam sincs arra, hogy ezeket a nyaralásokat kivitelezzem, így alapból megmenekülök ezektől a szörnyűségektől! Nagyon is jól járok, mert istenien érzem magam itthon a szobában, hiszen itt nem égek le, nem lesz bőrrákom, tüdőgyulladásom, agyhártyagyulladásom, szívinfarktusom, meg mindenféle randaságom. És itt a finom tejeskávém, amit csak én tudok úgy elkészíteni ahogy kell, csak abból a tejből, amit szeretek, csak azzal a kávéval, amit szeretek. Tök jól érzem magam! Tényleg jól érzem magam! Akár hiszed, akár nem, én igenis jól érzem magam! Hurrá!

Ugye, hogy igazam van? Egészen jól nyaralok!

 

Szerző: Kyrkee  2009.07.03. 13:20 1 komment

Fura az élet...

Nemrégiben egy anyag szerkesztésekor, Michael Jackson személyével is foglalkoztam. Ez alig két hete volt. Nem voltam-vagyok nagy rajongója, de el kellett ismernem, hogy nagyon sok dala rendkívül jó. Az Earth Song, gyönyörű és megrázó, a They Don't Care About Us - brazil változata pedig nekem fenomenális a rengeteg dobbal. Szédületesen jó! Akkor, ahogy keresgéltem a zenei anyagai között, természetesen klippeket is megnéztem. Gyakorlatilag a klippjeiben folyamatosan végig lehet kísérni a leépülését. Akkor, ezek láttán azt a kósza gondolatot sikerült magamban megfogalmazni, hogy "vajon meddig lehet ezt az önpusztítást csinálni még?" És tessék! Kapott még két hetet. Amikor ma reggel olvastam a híreket, teljesen megdöbbentem. Azonnal eszembe jutott a fura gondolatom, és nem nagyon örültem annak, hogy ilyen hamar választ is kaptam a kérdésemre.

Nyilvánvaló, hogy most mindenki, akinek egy csepp baja is volt vele, ízekre szaggatja. Nem tehették meg életében, megteszik majd halálában. Szinte borítékolható, hogy rengeteg fantasztikusabbnál fantasztikusabb dolog fog napvilágot látni a médiában, mert Michael Jackson olyan csont, amin nagyon sokáig el lehet rágódni.

Én nem foglalkozom a magánéletének a csócsálásával, hanem mint énekes, táncos, dalköltő tekintek rá, aki olyat alkotott, amely a legnagyobbak közé emeli őt. Ezért nyugodt szívvel kívánhatom neki, hogy Isten nyugosztalja lelkét, akár hol is van most!

Szerző: Kyrkee  2009.06.26. 13:50 1 komment

Címkék: in michael jackson memorian

Megőrülök!

Honlapszerkesztés közben szépen kiválasztom a betűtípust, a hátteret, a betűszínt, a formációt, úgy, hogy minden összhangban legyen. Nagyon boldog vagyok, veregetem a vállamat, hogy azon túl, hogy milyen jó cikket írtam, még mutatós, ízléses dolgot is összehoztam. Mindenki tudja, hogy a látvány mennyire fontos. Nyugodtan álomra hajtom a fejem, hiszen már fél éjszaka van. Másnap, valami haveri gépen megnézem a művemet.
1. Belém szorul a levegő!
2. Kiszakad belőlem a levegő - ordítás formájában!
3. Sírhatnékom van, de inkább nagyon csúnya szavakon jár az eszem, amit hangosan csak "a fenébe" szó jelöl!
4. Legszívesebben szétverném az egész hóbelebancot, ami a közelemben van, és csak azért nem teszem, mert nekem kellene újat venni a csóró pénzecskémből.

Miért?

Mert a haver gépén más böngésző van, mint a sajátomon, tehát más lesz egy csomó minden képe. Ez esetben valahogy soha nem szebb, hanem rondább. Miért nem szépül inkább, hamár változik? Nem! A Dög ronda lesz! Mások a színek, máshova kerülnek dolgok. Egyszerűen fel nem foghatom, hogy ebben a nagy XXI. században mi a manónak kell ilyet csinálni? Miért nem lehet az, hogy ha én hupimanó színt akarok, akkor hupimanó legyen a másik gépén is? Elvégre kódok vannak. Teljesen kiüti nálam a biztosítékot, amikor egy csomó munka után valami selejt születik. Pedig nálam szép! Pedig nálam jó! De ki hiszi ezt el nekem, mikor a saját szemével valami rondaságot lát?

Mit tehetek? Próbálok új variációt, hogy kompatibilis legyen másokkal is amit én kreálok. Újabb idő, újabb fáradozás, a vérem meg csak fogy az idő múlásával.

Szerző: Kyrkee  2009.06.26. 00:22 Szólj hozzá!

Vannak olyan dolgok az ember életében, amikor döntéseket kell hoznia. Minden életszakasznak megvan a maga döntés sora. Ezeket szinte mindenki ismeri, így nem akarnék a részletekbe menni. Egy életszakasszal foglalkoznék csak, mégpedig az egyetemi, főiskolai időszakkal.
A közeli ismerőseim közül többen jártak - járnak abban a cipőben, hogy felsőoktatási intézmény hallgatójaként kénytelenek munkát vállalni. Ezzel nem is van baj. Egy fiatal, ha módja van rá, akkor igyekezzen a családja kiadásain csökkenteni.
A gond akkor van - szerintem -, ha ez a pénzszerzési akció vérszemet ad nekik, és a nagy pénz reményében felhagynak a tanulmányaikkal, mondván, hogy diploma nélkül is meg lehet élni, sőt!
Ez biztos igaz is. Elvégre, egy vécépucolónak sincs diplomája, mégis megél.
A vérszemet kapott nagyreményű, olyan melókat is elvállal, amelyet nem biztos, hogy hosszútávon méltányol az államszervezet. Olyan fazonok vadásznak ezekre a gyerekekre, akik nagyon is jól tudják, hogy a pénzzel komoly csábítást tudnak elérni egy csóró egyetemistánál, főiskolásnál, és kevésbé legális munkákat kérnek tőlük. A gyerek élvezi, hogy istenítik az eszét, és ezért nagy lóvét is kap. Nem hiszi el, hogy őt átvágnák, hiszen nem olyan dörzsölt, hogy észrevegye a simlis dolgokat. Meg van győződve arról, hogy ő olyasmit csinál, ami teljesen legális.
Annyira belemerül ebbe a "másodállásba", hogy a tanulmányai válnak másodlagossá számára. Aztán elérkezik a pillanat, amikor azzal áll a családja elé, hogy ő inkább halasztana, kihagyna egy évet. Esetleg külföldi munkát is bevállalna, hogy még többet keressen. És majd utána folytatja.
Na, itt kezdődik a gond, mert az esetek nagy részében ebből már nem lesz semmi. Annyi idő telik el a munkás évekkel, hogy már nincs is kedve visszamenni a suliba.
Adott egy tehetséges, okos fiatal, aki még diplomát sem tud szerezni! De pénze lesz - legalábbis egy darabig, amíg az a bizonyos munkaadó eltűri.
Aztán jön a süllyesztő, mert akad másik tehetség, aki mint "kezdő", kevesebb pénzzel is beéri.
Ha valaki okos, hogy az ördögben képes ilyen átlátszó csábításnak bedőlni?
Ezeket a történeteket hallva, bennem kialakult egy olyan álláspont, hogy aki rossz döntéseket hoz, az nem is lehet annyira okos.
Azért, tévedés ne essék, én sajnálom ezeket a srácokat, mert valamikor rájönnek arra, hogy elszúrták az életüket.

 

Szerző: Kyrkee  2009.06.25. 21:11 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása