Fura az élet...

Nemrégiben egy anyag szerkesztésekor, Michael Jackson személyével is foglalkoztam. Ez alig két hete volt. Nem voltam-vagyok nagy rajongója, de el kellett ismernem, hogy nagyon sok dala rendkívül jó. Az Earth Song, gyönyörű és megrázó, a They Don't Care About Us - brazil változata pedig nekem fenomenális a rengeteg dobbal. Szédületesen jó! Akkor, ahogy keresgéltem a zenei anyagai között, természetesen klippeket is megnéztem. Gyakorlatilag a klippjeiben folyamatosan végig lehet kísérni a leépülését. Akkor, ezek láttán azt a kósza gondolatot sikerült magamban megfogalmazni, hogy "vajon meddig lehet ezt az önpusztítást csinálni még?" És tessék! Kapott még két hetet. Amikor ma reggel olvastam a híreket, teljesen megdöbbentem. Azonnal eszembe jutott a fura gondolatom, és nem nagyon örültem annak, hogy ilyen hamar választ is kaptam a kérdésemre.

Nyilvánvaló, hogy most mindenki, akinek egy csepp baja is volt vele, ízekre szaggatja. Nem tehették meg életében, megteszik majd halálában. Szinte borítékolható, hogy rengeteg fantasztikusabbnál fantasztikusabb dolog fog napvilágot látni a médiában, mert Michael Jackson olyan csont, amin nagyon sokáig el lehet rágódni.

Én nem foglalkozom a magánéletének a csócsálásával, hanem mint énekes, táncos, dalköltő tekintek rá, aki olyat alkotott, amely a legnagyobbak közé emeli őt. Ezért nyugodt szívvel kívánhatom neki, hogy Isten nyugosztalja lelkét, akár hol is van most!