Megőrülök!

Honlapszerkesztés közben szépen kiválasztom a betűtípust, a hátteret, a betűszínt, a formációt, úgy, hogy minden összhangban legyen. Nagyon boldog vagyok, veregetem a vállamat, hogy azon túl, hogy milyen jó cikket írtam, még mutatós, ízléses dolgot is összehoztam. Mindenki tudja, hogy a látvány mennyire fontos. Nyugodtan álomra hajtom a fejem, hiszen már fél éjszaka van. Másnap, valami haveri gépen megnézem a művemet.
1. Belém szorul a levegő!
2. Kiszakad belőlem a levegő - ordítás formájában!
3. Sírhatnékom van, de inkább nagyon csúnya szavakon jár az eszem, amit hangosan csak "a fenébe" szó jelöl!
4. Legszívesebben szétverném az egész hóbelebancot, ami a közelemben van, és csak azért nem teszem, mert nekem kellene újat venni a csóró pénzecskémből.

Miért?

Mert a haver gépén más böngésző van, mint a sajátomon, tehát más lesz egy csomó minden képe. Ez esetben valahogy soha nem szebb, hanem rondább. Miért nem szépül inkább, hamár változik? Nem! A Dög ronda lesz! Mások a színek, máshova kerülnek dolgok. Egyszerűen fel nem foghatom, hogy ebben a nagy XXI. században mi a manónak kell ilyet csinálni? Miért nem lehet az, hogy ha én hupimanó színt akarok, akkor hupimanó legyen a másik gépén is? Elvégre kódok vannak. Teljesen kiüti nálam a biztosítékot, amikor egy csomó munka után valami selejt születik. Pedig nálam szép! Pedig nálam jó! De ki hiszi ezt el nekem, mikor a saját szemével valami rondaságot lát?

Mit tehetek? Próbálok új variációt, hogy kompatibilis legyen másokkal is amit én kreálok. Újabb idő, újabb fáradozás, a vérem meg csak fogy az idő múlásával.