A minap mesélte egy ismerősöm, hogy az unokatesója panaszkodott neki amiatt, hogy az utóbbi hónapokban már csak fél fizetést kap.

Az ominózus unokatesó tanító, az ország északeleti felén él, egy kis faluban. A falu lakossága nagy részben olyan összetételű, amely miatt nagyon sok EU-s pályázatot tudnak írni - és megnyerni. Ennek köszönhetően, az iskolában halomnyi szupermodern táblagép, számítógép, ilyen gép, olyan gép van.

 Akik dolgoznak ezekkel, azok viszont nem kapnak fizetést rendesen, mert a helyi önkormányzat nem tud fizetni nekik, hisz ők a fenntartók. Mitöbb, mivel kevesen vannak a pedagógusok, ezért sok a túlórájuk is, amiért egy vasat sem kapnak. A rendes munkájukért meg fél fizetést, miközben dőzsölnek a pályázati pénzekben.

Ilyen ellentmondás, egyszerűen elképesztő! Hogy történhet ilyen? Miért nincs olyan pályázat, amely az iskolában dolgozó pedagógusok bérére is kiterjedne?

Azt mindenki érti, hogy bizonyos pályázatok pénzei, csak bizonyos dolgokra fordíthatóak. Ez rendben is van. És a megélhetés? Az smafu? Arra hogy hogy nincs pénz?
Ilyen, és ehhez hasonló eset nem ritka manapság az ország keleti felén sajnos.

Nem értem a mai világot! Pontosabban: Nem akarom megérteni a mai világot! Nem tartom normálisnak ezt a helyzetet. A "nemzet napszámosai" kifejezés, amivel valaha illették a pedagógusokat, már nem állja meg a helyét, hisz a napszámos is kapott pénzt a munkájáért. Ma milyen jelző a reális? Rabszolga? Ők dolgoztak ingyen.

Szomorú a világ!

Kyrkee