Naponta lehetne írni olyan sajnálatos eseményről, amikor valakit utolsó útjára kísérnek a családtagjai, barátai, ismerősei. Hogy én most mégis írok egy ilyen szertartásról, az azzal magyarázható, hogy olyan temetésen vettem részt, ahol semmi különös nem történt. Igen. Nem tévedés! Semmi különös nem történt.
Mindjárt magyarázom ezt a furcsa indokot:

Egy cigány és nem roma! férfiú temetésén voltam. Rajtam kívül még nagyon sokan a városunk "magyar" és "nem magyar" - jegyzem, ebben az esetben ezek a kifejezések teljesen hülyeségek - lakói közül. A pontos kifejezés az, hogy a város lakói és elöljárói tették tiszteletüket egy olyan férfi előtt, aki ezt a tiszteletet kiérdemelte életében. A gyógyíthatatlan betegségben elhunyt ember, életében egyszerű, tiszteletre méltó életet élt, sok barátot szerezve magának, tehát nem csoda, hogy sokan vettek részt a szertartáson. Egy volt a város lakói közül, akik tettek is a városért valamit.

Miért érdekes ez? Azért, mert manapság, ha cigányok temetéséről van szó, a médiában, az interneten, gúnyos felhanggal jelennek meg olyan fotók és kommentárok, amelyek arról tanúskodnak, hogy a feltűnősködés magas fokán zajlik a temetés. Bezzeg itt!
Egyszerű, katolikus szertartású temetés volt, ahol mindenki néma csendben, együttérzéssel hallgatta a pap beszédét, és a külsőségekben is szolid elegancia jelezte, hogy egy jómódú ember családja búcsúzik a szerettétől. Semmi különcködés, semmi fakszni. Ahogy annak kell is lenni. Igen.
És hogy miért is írtam erről? Mert tök nem érdekes, hogy milyen származású valaki, ha tisztességesen él, akkor halálában is tisztességes elbírálást kap. Mindenki, aki ismerte, megadja neki a végső tiszteletet.

Nyugodtan lehet példának állítani mások számára ezt az eljárást, mert megérdemli a család, akik különös figyelmet fordítottak arra, hogy ne egy show-műsor szerű bohóckodás legyen a temetésből, demonstrálva valamit, amit nem is kell demonstrálni.
Ahol részt vettem, egy temetés volt, a szó legnemesebb értelmében.
Őszinte szívvel kívánok részvétet a család minden tagjának. Kyrkee

Szerző: Kyrkee  2011.05.07. 11:20 2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kyrkee.blog.hu/api/trackback/id/tr672884567

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SzeCi · http://szegedicicamentok.hu 2011.08.10. 16:45:26

Én nagyon szeretem Kyrkee-blogját, csak nagyon keveset ír! Azokkal viszont egyet értek!!! Cicamica

Kzella · http://holabda.blogspot.com/ 2011.08.21. 18:31:19

Csatlakozom Cicamicához. Ez a tőrténed is nagyon tetszett. Mintha a szívemből szólt volna. A fájdalom magányt kíván és halk, szelíd, semmi köze a zajhoz.
süti beállítások módosítása