Vannak olyan dolgok az ember életében, amikor döntéseket kell hoznia. Minden életszakasznak megvan a maga döntés sora. Ezeket szinte mindenki ismeri, így nem akarnék a részletekbe menni. Egy életszakasszal foglalkoznék csak, mégpedig az egyetemi, főiskolai időszakkal.
A közeli ismerőseim közül többen jártak - járnak abban a cipőben, hogy felsőoktatási intézmény hallgatójaként kénytelenek munkát vállalni. Ezzel nem is van baj. Egy fiatal, ha módja van rá, akkor igyekezzen a családja kiadásain csökkenteni.
A gond akkor van - szerintem -, ha ez a pénzszerzési akció vérszemet ad nekik, és a nagy pénz reményében felhagynak a tanulmányaikkal, mondván, hogy diploma nélkül is meg lehet élni, sőt!
Ez biztos igaz is. Elvégre, egy vécépucolónak sincs diplomája, mégis megél.
A vérszemet kapott nagyreményű, olyan melókat is elvállal, amelyet nem biztos, hogy hosszútávon méltányol az államszervezet. Olyan fazonok vadásznak ezekre a gyerekekre, akik nagyon is jól tudják, hogy a pénzzel komoly csábítást tudnak elérni egy csóró egyetemistánál, főiskolásnál, és kevésbé legális munkákat kérnek tőlük. A gyerek élvezi, hogy istenítik az eszét, és ezért nagy lóvét is kap. Nem hiszi el, hogy őt átvágnák, hiszen nem olyan dörzsölt, hogy észrevegye a simlis dolgokat. Meg van győződve arról, hogy ő olyasmit csinál, ami teljesen legális.
Annyira belemerül ebbe a "másodállásba", hogy a tanulmányai válnak másodlagossá számára. Aztán elérkezik a pillanat, amikor azzal áll a családja elé, hogy ő inkább halasztana, kihagyna egy évet. Esetleg külföldi munkát is bevállalna, hogy még többet keressen. És majd utána folytatja.
Na, itt kezdődik a gond, mert az esetek nagy részében ebből már nem lesz semmi. Annyi idő telik el a munkás évekkel, hogy már nincs is kedve visszamenni a suliba.
Adott egy tehetséges, okos fiatal, aki még diplomát sem tud szerezni! De pénze lesz - legalábbis egy darabig, amíg az a bizonyos munkaadó eltűri.
Aztán jön a süllyesztő, mert akad másik tehetség, aki mint "kezdő", kevesebb pénzzel is beéri.
Ha valaki okos, hogy az ördögben képes ilyen átlátszó csábításnak bedőlni?
Ezeket a történeteket hallva, bennem kialakult egy olyan álláspont, hogy aki rossz döntéseket hoz, az nem is lehet annyira okos.
Azért, tévedés ne essék, én sajnálom ezeket a srácokat, mert valamikor rájönnek arra, hogy elszúrták az életüket.